Ilyen az osztálykirándulás egy iveco buszon
Most ültem először iveco buszon én is, és az osztály nagy része. Korábban az osztálykirándulásokat szinte mindig lepukkant buszokkal tettük meg, amik szinte csak szét nem estek alattunk. Szerintem mondanom sem kell, hogy ezek azért nem nagyon voltak a kedvenceink, és végre kaptunk egy olyan buszt is, ahol kényelmesen tudtunk utazni.
Amikor egy iveco busz a Balatonra
Azt hiszik az emberek, hogy a diákok észre sem veszik, hogy milyen járművön utaznak, de ez azért nem teljesen igaz, legalábbis nem akkor, amikor az ember alatt tényleg majdnem szétesnek a járművek. De azért nem is akkor ért a legnagyobb sokk, amikor még csak a rosszat ismertem, hanem most, ahogy beszálltam az iveco buszba, és rájöttem, hogy hoppá. Egy busz ilyen is lehet.
Egyébként az utat a Balatonig tettük meg, ami nagyjából négy órát foglal magába, és még soha ilyen jól nem utaztam, még a szüleim autójában sem, pedig azért az is elég modern egyébként. Maga a környezet is nagyon jó, igazi modern érzés, nem a színes-szagos fajta busz, ahol az ember mindenféle recsegéseket hall az utazás közben. Aztán jött a másik nagy sokk, hogy milyen kényelmes volt a hely. Szinte el sem tudtam képzelni korábban, hogy egy busz ilyen kényelmes lehet. Az ülés színe is nagyon tetszett, de azért az ilyesmi nem a legfontosabb szempont. Viszont pont tökéletes volt a hosszú utazáshoz. Nekem a hátam mindig meg szokott fájdulni, amikor hosszabb buszos utazásokon veszek részt, most azonban egyáltalán nem volt semmilyen problémám, pedig tényleg négy teljes óra volt az utazás, és én még fel sem álltam.
Az iveco buszon egyáltalán nem fájt tehát a hátam, és a máskor hasogató, elgémberedettség érzése is csak töredéke volt annak, amit általában érezni szoktam, úgyhogy én nagyon meg voltam elégedve az utazás kényelmességével.
A másik dolog, hogy az ülések elég szélesek voltak! Ezt azért emelném ki nagyon, mert minden ülés olyan kis keskeny, főleg a vonatokon. És ami a leginkább furcsa számomra, hogy a régebbi vonatoknál még jobb a helyzet, na de az újakon? Tiszta vicces, hogy egyáltalán nem látni embereket, ahogy egymás mellett ülnének a vonaton, és szerintem ez azért jelent valamit, na. Értem én, hogy egyébként sem szeretnek az emberek túl közel lenni egymáshoz, de azért ha elég hely lenne, ők sem állnák inkább végig a fél-egy vagy akár több órás utat is, csak hogy ne kelljen egy másik testhez nyomódva elviselniük a napot. Azért annyi biztos, hogy én nem értem ezt a rendszert, és most végre, az iveco busz volt az, ami bebizonyította, hogy igenis el lehet helyezni úgy az üléseket egy teljesen normális méretű járműben azért, hogy az közben kényelmes legyen, és ne lógjon át mindenki a másik ülésére. Sokszor tényleg olyan érzésem szokott lenni a járműveken, hogy a többi utas ölében ülök félig, tekintve, hogy kézilabdázom évek óta, és hát úgy is nézek ki, mint aki évek óta kézilabdázik. Egyébként sem értem, kire szablyák a normálisnak tartott üléseket, hiszen az ember nem ekkora, és nem csak a sportolók, hanem a normális méretű emberek is. Nem is beszélve arról, hogy hány kiló az átlag ma Magyarországon, hát érdemes lenne egy magasabb átlagot megállapítani az ülések szabásakor is.
De túl sok időt is pazaroltam erre, vissza az élményekhez.
Az iveco busz négy óra alatt
Az iveco busz nagyon kényelmes volt tehát, és nem csak az ülések miatt, hanem azért is, mert tökéletesen ment. Nem rázott, nem zötykölődött, nem volt hangos. Én szerintem ennél többet aligha kérhetne az ember egy utazástól, amit egy buszon el tud tölteni.
A négy óra alatt nagyon jól éreztük magunkat, senki nem lett rosszul, ami azért a mi osztályunkban elég ritka, mert sokan nem bírják a hosszabb utakat, és a zötykölődés a gyomrukat eléggé megviseli, de szerencsére itt egyáltalán nem volt ilyen probléma azért, de azt éppen most írtam le, hogy ennek mi lehetett az oka. Egyáltalán nem utaztunk zötykölődve.
Aztán még a hangulatról is érdemes mesélni, a busz sofőrje rakott be zenéket, és hát a hangszórók nagyon jó minőségűek, úgy hogy az egész busz nagyon jót mulatott. Voltak mai dalok, amikre bólogattunk, de aztán jöttek a jól ismert slágerek is, amiket azért kezdetben még csak dúdoltunk, aztán átváltottunk kész karaoke műsorba, és együtt énekeltünk minden dalt.
Az iveco busz megmentette a kirándulást
A kirándulás maga sem volt rossz egyébként, persze a Balaton mindig klassz. Azért az egyik nap esett az eső, úgy hogy akkor azért annyira nem mentünk bele a dolgokba, és csak a szálláson társasoztunk, de azért összességében én nagyon jól éreztem magam. És szerintem nagyon kellett ehhez az iveco busz általi megalapozás. Teljesen máshogy álltunk volna az egész nyaraláshoz, ha mondjuk egy rossz buszban órákon keresztül szinte szenvedünk, a fél osztály meg lebetegedett volna. Így viszont jókedvűen és energikusan tudtuk birtokba venni a szállást, és mentünk is a nap első tényleges programjára. Aztán pedig a hazaút kényelmességét is ugyanaz a jármű alapozta meg, így lehetett igazán jó a kirándulás.